Előadás-sorozatát Kentenich József – a Schönstatt-mozgalom alapító atyjának – pedagógiai rendszerére építi, amely profetikus, hiszen megelőzve korát olyan irányokat mutat, amelyeket a modern neveléstudomány vagy az agykutatás ma messzemenően alátámaszt. Kentenich atya 58 évig dolgozott nevelőként. Eközben számtalan formában kutatta, hogy hogyan lehetséges valóban erős lékekkel, jókedvűen szolgáló embert nevelni a ránk bízott gyermekekből, önmagunkból. Pécsi Rita, ezzel a szemlélettel, szuggesztív kisugárzásával, hiteles és önazonos egyéniségével, őszinteségével, humorával, szellemiségével, évtizedes tudásának és tapasztalatának érthető és egyszerű közvetítésével, hat egyszerre szellemre és lélekre, a közönségét egyszerre tanítja, bilincseli le és szórakoztatja.

Nürnbergben két alkalommal is találkozhattunk Pécsi Ritával, Rejtett tartalékaink I., II. című előadás sorozatán.

A szokásos, havonta megszervezett Klubesten Rejtett tartalékaink I. - A művészet, mint kapcsolódási lehetőség címmel interaktív előadásra, beszélgetésre hívtuk az előadót. Ezen az estén beszélgető partnerünk volt továbbá Hévrová Ittzés Klára hegedűművész is. A témák, amikről beszélgettük, „Igaz, hogy a művészet nemzetközi nyelv, hogy segíti a beilleszkedést? Beszélhetünk a művészetről, mint kapcsolódási lehetőségről, mit hoztunk, mit viszünk a művészet által?” Pécsi Rita egyik kutatási területe az érzelmi intelligencia, gondolatait hallgatva sokszor úgy éreztük, mintha most nyitná ki a szemünket sok mindennel kapcsolatban, ami eddig is életünk része volt, és mégis… Az egyik résztvevő így fejezte ki ezt szavaival:

„Örültem, hogy egy kicsit új gondolatokat hozott az előadás az életembe, mert a művészet tényleg sok mindenben tud segíteni, csak többen nagyon elhanyagoljuk. Csodáltam milyen lelkesedéssel lehet egy ilyen témát is előadni.”

Maga a téma és a vendégek személyisége által is igen lelkesítő beszélgetés előtt és után Ittzés Klára és zongoraművész férje, Patrik muzsikáltak a hallgatóságnak, igazán gyönyörűség volt őket hallgatni.

Ahogy a Klubesten mindig, a témához kapcsolódóan a gasztronómia sem maradt el, GasztronómiArt címmel Bundik Judit által készített ételkölteményeket lehetett fogyasztani az előadás utáni kötetlen beszélgetés alatt.

Az est mottója:

„Lehet élni zene nélkül is.

A sivatagon át is vezet út.

De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.”

Kodály Zoltán

A második előadás, Rejtett tartalékaink II. alcíme: „Kapcsolódási lehetőségeink a mindennapokban” volt. A diaszpórában élő magyar emberekben gyakran felmerülő kérdésekre kereste az előadó a választ, „Hova megyünk „haza”, mikor leszünk „itt-hon”, mik a rejtett tartalékaink távol a családtól és gyökerektől, hogy tud segíteni a közösséghez tartozás a családi közösségben, és a mindennapi élet kisebb-nagyobb közösségeiben?”

Pécsi Rita a résztvevők életébe is öröm-felismeréseket, régi gondolatok átgondolásával, újraértékelésével, az érzelmi intelligencia jelentőségének tudatosításával, humorával, felejthetetlen élményt hozott. Előadásai közben és a végén (rá)csodálkozó szemek, nyitott szívek, mosolyok jellemezték a hallgatóságot. Reméljük sokáig tart ez a hatás…

A hallgatóság a nürnbergi katolikus közösséggel együtt dallal köszönte meg Ritának mindezt, mert énekelni, együtt, jó!

Áldjon meg Téged az Úr…!

A Nürnbergi Magyar Kultúregyesület nevében köszönjük minden vendégünknek, hogy meghívásunkat elfogadták, és köszönjük minden segítőnek, akik nélkül ez a rendezvény-sorozat sem jöhetett volna létre!

Hálás szívvel köszönjük az Ars Sacra Alapítvány, és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia támogatását!